Adatlap
Név: Spiritea
Nem: Nőstény
Faj: Madár-sárkány
Születési ideje: VH. e. 888 Kikelet 88. napján
Kor: Ilyet nem illik kérdezni egy hölgytől ˘^˘
Kinézet (Ember):
163 cm magas, 75 60 80. Szőkés barna a hajam, amit két copfba fogok, s a két szép szemem ciánszívben tündöklik. Szép vagyok. ^^ Szép, s Eledirkém szerint túl kihívó a ruhám, de szerintem még sok is. >.> Nézzd! – Mutogat a rózsaszín egybe ruhájára, aminek a szoknyarésze mini, újatlan, csillagokkal díszített, s félig átlátszó, ez alatt semmi sincs.
Kinézet (Sárkány):
5,5 méter magas, büszke kiállású, vörös pikkelyű, ciánkék szemű és 13 méter hosszú vagyok, a szárnyam fesztávja 29,5 méter. Tudom nősténynek nagy vagyok, de nem tehetek róla . >.>
Jellem:
Lehet, hogy a tojásomra rápotyogott pár kavics, mert már kölyöknek furcsa voltam, furcsa szokásokkal, amiket Elécském miatt nem emlegetnék. ^^ Valami oknál fogva élvezem, hogyha hülyébbnek, értetlenebbnek, butácskának tetetem magam. Valamint élvezem, ahogy a mestereimet szexuális dolgokkal piszkálom, szívatom, valamint, ha benne vannak, akkor a vad estéket is szeretem velük, bár ezt ők már nem mondhatják el magukról. ^^ Valamint még az is nagyon vicces, ahogy eljátszom a totális némát.
„Bár az agyamra megy azzal, hogy állandóan rám mászik, nyomul rám, meg akar dönteni, játssza a hülye libát, az értetlen némát, vagy állandóan felesleges kérdéseket tesz fel, vagy háromszor kell valamit elmagyarázni neki, viszont fürge, erős, valamint rendkívül intelligens, éles szemű, kedves, s akár mit is mond, csinál kedvel engem, ahogy én is őt, jó társak vagyunk, hallgatunk egymásra, bárki bármit mondjon.” by Eledir
Előtörténet:
Apám szintén nagytermetű vörös sárkány volt, viszont inkább a fürgeség jellemezte és a bölcsesség, míg anyám kicsit kisebb, s földbarna volt, viszont hihetetlenül erős, valamint állítólag őneki is volt valaha mestere, akivel szenvedélyes éjszakákat töltött, és apám szerint a perverziómat tőle örököltem. >.> Valamint szerintük kavics esett a tojásomra, s azért vagyok ilyes fura. >.> 150 éves korom óta egyedül élek. Mikor a 301. Kikeletemet éltem, akkor fogtak be először, s rá öt évre az első mesterem felülkerekedett az elmémen, egy szikár, jóképű ember, aki az első adandó alkalommal letepert, ami nem igazán tetszett nekem, s ezért „finoman” leszedtem magamról, ez volt az utolsó alkalom a mesteremmel együttöltött éjszaka, valamint innentől kezdve nem akart közeledni felém, sőt tartott is tőlem, pedig arról nem tehetek, hogy gyenge a válla, meg olyan könnyen hasad a bőre. Viszont így még szórakoztatóbb volt, ahogy ellenkezet a hódítási próbálkozásaimnak. ^^ Pedig egyáltalán nem akartam vele közösülni, csupán olyan cuki volt ahogy próbált ellenállni nekem. ^^ De csupán tíz szép évet lehettünk együtt. :/ Újabb húsz évet kellett várnom, hogy befogjanak, bár szerettem volna újra játszani egy mesterrel, de nem adtam a pikkelyem ingyen, vicces, ahogy próbálkoznak. ^^ Eledirecském előtt vagy 15 mesterem is volt, köztük egy nő, ő még aranyosabb volt, ahogy ellenállt nekem. ^^ Viszont állandóan idiótának, meg hülyének nevezett. >.> Ez nem igaz, nem vagyok az! Ők a túl buták, hogy értékeljék a humoromat. >.> A Végzet Háborúja alatt egy igencsak mazoista, perverz mesterem volt, így ennél a mesteremnél fordult a kocka, s nekem kellett állandóan leráznom magamról őt, s nem fordítva, pedig nem egy csontját törtem el, meg talán több négyzetméter bőrt is lenyúztam róla, de ez a barom élvezte az egészet. >.> Viszont még a háború vége előtt elvesztettem őt. T.T Valahogy nem volt szerencsém a mestereimmel. >.> Mert vagy nem viccelődhettem vele, vagy hamar meghaltak, vagyis mind hamar haltak meg. >.> A Végzet Háborúja vége előtti 6. év Kikeletjén, úgy a 40. nap tájékán fogtak be újra, s megint megizzasztottam a befogásomra küldött lényeket. :3 Miután a fél erdőn át kergettek, hagytam magam csapdába csalni, aztán némi rángatózással, morcoskodással végül is hagytam, hogy befogjanak, meg az ilyenkor szokásos dolgokat elvégezzék rajtam. Úgy húsz hosszú év kellett ahhoz, hogy újra méltó mestert találjak, akárkinek én se nyitom meg az elmém, a mesteremnek amellett, hogy cuki fiúnak kell lennie, emellett elég fürgének, s kitartónak kell lennie, meg kell lennie benne is valami szikrának, amit az elménk érintkezésekor látnom kell. Így történt a mostani mesteremmel is. Már a háború utáni 14. évben jártunk, pontosabban a Dér vége felé, mikor egy botor lélek a hozzám tartozó rúnát, a vihart választotta. Egy ilfa volt, oh, csupán egyszer volt szerencsém ilfához, az valami varázslóféle volt, mint ahogy a legtöbb mesterem, ő viszont nyugodtan, nem, könnyedén, s benne feszengő izgalommal állt velem szemben, oldalán egy szablyával. ~Lehet, hogy egy léglovassal van dolgom? Régen sokan voltak, de a háború megtizedelte őket, sőt kipusztította őket.~ Izgatott lettem, s a már szokásommá vált farokcsapással teszteltem leendő mesterem gyorsaságát, figyelmességét. Elegáns mozdulattal kitért a támadásom elől, s míves, elegáns fegyverét előhúzta, s gyakorlott, szép mozdulatokkal suhintott felém vele, s így megkezdődött a táncunk, igen táncunk, ritka szépen, elegánsan forgatta a fegyverét, ilyet a legutóbbi mesterem egyik bajtársától láttam, egy Bolyongó homályilfától, a nevére nem emlékszem, de a vonásai hasonlóak a mostani mesteremére. Karmoltam, s farkammal csapkodtam, s így táncoltunk, az időérzékünk, legalábbis nekem tényleg elveszett, aztán megnyitottam én is az elmém, s mikor egymáshoz ért az elménk, igen, ott volt a szikra, bár ez új volt, ismeretlen, s erős, igen erős az akarata, szépek és fürgék a mozdulatai, bár kicsit erőtlenek. Képes volt elfogadni, befogadni, legyűrni, igen újra egy jó mesterhez kerültem. Fel is vettem az emberi alakomat, aztán a cuki fiú orrából vér szivárgott, s kidőlt. Hát nem jó pofi, cuki ez a gyerek? ^^ Jól be is ölelgettem. Ahogy magához tért újra beölelgettem, de ő rögtön azt mondta, hogy vegyek fel egy ruhát. >.> – Hörcsögpofis duzzogó arcot vág. – Öt éve együtt vagyunk, s hogy őszinte legyek olyan kis cuki pofi, hogy még ártatlan. ^^ Főleg akkor cukker, mikor ellenkezik nekem, meg amikor a menyasszonyával randizgat, úgy, hogy nem is tud róla, hogy mit csinál, hát nem édesek? ^^Tudom, nem kéne ilyen pasira nyomulnom, de én csak a kiscsajnak akarok jót, hogy ez a mafla ellen tudjon állni a kísértéseknek. Na meg nekem is kell egy kis szórakozás. ^3^
Felszerelés(ek)/Fegyver(ek):
Egy tarisznya, benne váltás ruhával, meg esetleg az egyenruhájával.
Tárgy: Spiritea 
Csüt. Jún. 21, 2012 5:18 pm
