Reiko, a fényilfa

Tárgy: Reiko, a fényilfa Szer. Jún. 20, 2012 7:09 pm

Kód: RIO

Adatlap

Név: Reiko, Xalrich elsőszülött gyermeke
Nem: nő
Faj: ilfa
Kaszt: fényilfa
Születési ideje: Vh. u. 3. év, Kikelet szakaszának 21. napja
Kor: 18

Kinézet:

Hosszú derékig érő szőke haja van, enyhe zöldes beütéssel, amit általában összekötve hord. A szeme színe sötétzöld, mérete kicsi, alakja leginkább a mandulához hasonlítható. Bőre sápadt, csak az arcán jelenik meg néha-néha a halvány pír, az is csak akkor, ha valami erőteljes érzelem ül ki az arcára pl.: mérges lesz, vagy zavarba jön. Fülei a fajának köszönhetően hosszabbak, mint az embereké, persze ez őt cseppen sem zavarja, sőt néha még szebbnek is tarja, mint másét. Ruhákat általában olyanokat visel, amik a természetszíneit tükrözik, ezért a tengerkék, és a fűzöld gyakran megtalálható a ruhatárjában. A ruha típusában pedig azt tartja fontosnak, hogy kényelmes legyen, és bármit kibírjon, akár a szikláról leugorva, és a vízbe csobbanva se legyen semmi baja, ne szakadjon szét. Első ránézésre is könnyedén kilehet szúrni, hogy íjász a leányzó, hiszen hátán mindig ott tárolja a zöld-fehér hosszú íját, amit anno még a szüleitől kapott. Mellbősége már így fiatal korában is figyelemre méltó, és ezt több férfi is megemlítette neki. Természetesen ezt tökön rúgással díjazta. Hát nem nagylelkű?

Jellem:

Különleges személyiség, hiszen sokat lehet rajta nevetni, és könnyedén beférkőzik bárki szívébe, nem nehéz megszeretni. Első két, és legfontosabb tulajdonságai a kitartása, és a becsülete, amit soha nem hagy bepiszkítani, ha viszont valaki mégis megsértené, az kösse fel a gatyáját, mert Reiko egyből kihívja egy párbajra, és általában győztesként kerül ki belőle. A következő legkiemeltebb tulajdonsága a bujasága, hiszen nagyon szereti a férfiakat az ujja köré csavarni, még ha nem is szirén, a nélkül is könnyedén megy neki, csak be kell vetnie a női bájait. Ezen kívül természetesen még sok arca van, hiszen ha komolyra fordulnak a dolgok, akkor természetesen hidegvérrel képes gondolkodni, legyen szó bármiről, és ha valaki csak egy kis mókára vágyik, akkor abban is benne van, sőt..szívesen megtesz bármit a barátai jókedvéjért. A házasságot, és a tartós kapcsolatokat, ha lehet, akkor inkább kerüli, nem szeret egy helyen, egy embernél sokat maradni, hiszen ő szabadnak született. Azt sem szereti ha a felettesein kívül valaki megmondja neki, hogy mit csináljon. Ilyenkor előbújik a flegma oldala is, és ilyenkor elég nehéz lenyugtatni.

Előtörténet:

A történet ott kezdőik, amikor egy ilfa család, egy új tagot köszönthet a rokonai között, mégpedig egy kislányt, kinek neve Reiko lett az édesanyja után. A kis fényilfa lány volt az első gyermeke a családnak, ezért nagy becsben tartották, és mondhatni elkényeztették. A család a Repülők nemzettségéből származott, ezért kevés rokonnal rendelkeztek, hiszen sokan életüket vesztették a nagy háborúban, és a megmaradt leszármazottak is más felé vették az irányt, mint, a sárkánylovasság. Ezért is szerették volna, ha a lányuk sem ezt a pályát folytatta volna, inkább egy remek íjászt akartak belőle faragni, aki egy kicsit még az energiamanipulációhoz is konyít. Reiko négy éves korától tanulta az íjászkodást kisebb-nagyobb eséllyel, hiszen még ilyenkor nagyon kicsi volt, és sok türelme sem volt még az ilyenekhez. De hát mit lehetett volna tenni, hiszen a lánynak már hét éves korától el kellett kezdenie az iskolát, siettetni kellett az alapok lefektetését. Az ilfa leányzó, viszont ahogyan cseperedett, annál jobban fogadta be a jártasságok sokaságát, és hét éves korára már valamennyit konyított is a mágia felé, és a szülei kedve miatt megtanult fegyvernemhez, az íjakhoz. Az iskola zökkenőmentesen indult Reiko számára, hiszen az eszét édesanyjától örökölte, az ügyességét pedig az édesapjától. Kezdő lökésként a szülei készítettek neki egy íjat, amit külön az ő ízlése szerint alakítottak ki, és a súlyát, magasságát is eszerint alakítgatták. Amióta megkapta a "kis" fegyverét, azóta le sem vette a hátáról, még alvás közben is erősen magához szorította. Nagyon közel állt hozzá az a fegyver, és maga az íjászat is. Az első években nem barátkozott senkivel, ugyanis a szüleivel egy kisebb erdőben éltek külön elszigetelve mindenkitől, tehát így egyszerűen csak belépni az iskola közösségébe nem tudott. Meg kellett szoknia, hogy nem csak ő van egyedül, aki tanulni akar, és a tanárok sem kényeztetik el annyira, mint a szülei, amikor valamit elhibáz. A tanórákkal viszont nem volt annyi gondja, mint a barátszerzéssel, hiszen a nagy részét már otthon átvette a szüleivel, és itt most már csak az alapokra építkezett. Pár évvel később már eléggé megszokta a nagyvárosi tömegeket, és ő is már magának mondhatta a lazaságot, mint bárki más. A kamaszodása is lassan elkezdődött, és az igazi személyisége kezdett kibontakozni. A becsületi érzéke jóval megnőtt, és már nem szerette, ha mások mondják meg neki, hogy mit csináljon. Ezekben az években jött rá, hogy nem mindig minden úgy alakul, ahogyan ő akarja, és az életben jobban jár, ha barátokat szerez, hiszen így csak különcnek fogják tartani. A szünetekben, ha tehette, akkor másokkal beszélgetett, és megpróbált ismerkedni, barátokat szerezni. Amikor megszerezte az első bajtársait, nagyot csodálkozott, hogy ilyen sokan szeretik a stílusát, és sokak szerint még jó fej is. Ez egy kicsit megnövelte az egóját, de inkább csak növelt az önbizalmán. Most már egy jó pár éve itt koptatja az iskola padjait, és már csak két évet kell várnia, amíg el, jön a sárkányrituálé. Hogy mit csinál ez alatt? Amikor teheti (a szünetekben, ünnepekkor) otthagyja az iskolát, és elmegy egy kicsit próbára tenni az eddig tanultakat. Ez alatt lehet azt is érteni, hogy ha valahol talál egy neki való küldetést, azt megcsinálja, vagy akár falvaknak segédkezik kiűzni onnan a banditákat. Emiatt is ragadt rá egy gúnynévféleség, a „Banditagyilkos” Reiko. Nem zavarta ez a név, bár amikor valaki így hívta egy kicsit szúrós szemmel nézett rá, de egy kis idő után megszokta. A családjával tartja a kapcsolatot, és gyakran haza is jár, ha van ideje az iskola és a küldetések mellett. Az idő folyamán egy húga is született, Mizuki, aki ugyan még nagyon kicsi, de már nagy reményeket látnak benne a szülei, és Reiko is.

Felszerelés(ek)/Fegyver(ek):

Két különleges fegyvere van, amit általában szokott használni a harcok alatt. Az egyik az anyja által készített íj, ami remek társa a harcokban már a kezdetek óta. Pontos lövéseket képes vele bevinni, legyen szórendes nyilakról, vagy akár az energia felhasználásáról is. Mivel az íj húrja leszedhető, ezért gyakran használja az energiát nyílformába öntése után a harcokban, s azt lövi ki. A másik fegyver egy tőr, amit ugyan kevesebbszer szokott használni, de veszélyes pillanatokban akár életmentő is lehet. A forgatását még gyakorolnia kell, de egyszer majd remek közelharci fegyverként is helyt állhat majd Reiko mellett. Persze ez nem a fegyveren, hanem a forgatón múlik.